Nemrég néhány meglepő adattal találtam magam szemközt. Nem
is a számokon háborodtam fel lepődtem meg, hanem azon, hogy mit művelnek velük.
Pókember óta tudjuk, hogy „a nagy erő nagy felelősséggel jár”…
Az iPhone termékcsalád piaci életgörbéje csak nem akar
lejtmenetbe váltani, ezt mutatja az is, hogy az eladások száma már megelőzi az
emberi populáció gyarapodását. Naponta 378 ezer Apple okostelefont
értékesítenek, míg a másik oldalon 371 ezer baba születik. Ennek (is)
köszönhetően az almás cég működése miatt majd’ kétszer annyi üvegházhatást okozó gáz
szabadult fel és került a Föld légkörébe 2011-ben, mint egy évvel azelőtt. Már
úgyis tökmindegy – gondolhatják ilyenkor a felelősök. Ezeknek a gázoknak több
mint 97%-át az okostelefonok életciklusa adja. Aki látta „A villanykörte
összeesküvés - A tervezett elavulás” c. dokumentumfilmet, az nem is igen
csodálkozik ezen. Bezzeg a jó öreg 3210-esek! – habár hivatalosan se ütés-, se
vízállók nem voltak, mégis állták a sarat. A lényeget azonban ott lehetne
megragadni, hogy amíg a sokak által piedesztálra emelt multi pillanatnyi,
számszerűsített értéke nemrég átlépte az 500 milliárd dolláros álomhatárt,
addig a „fenntartható fejlődés”, „társadalmi felelősségvállalás”,
„környezettudatosság” címszavak szmogos szürkeségében érlelődő emberek
elfelejtik feltenni a kérdést: akkor
most ebből a kib@szott sok pénzből mért kell még többet csinálni, és közben
magasról (le se) szarni a bolygót? Értem én, hogy piaci versenyfutás, na de
WTF? Pálya nélkül nem lehet versenyt rendezni.
